III. 2009

Tartalom

Tanulmányok

FODOR ISTVÁN: Mire szolgáltak a szkíta aranyszarvasok?
A XIX. században Dél-Oroszországban kerültek elő azok a rendkívül gazdag korai szkíta (Kr. e. VII-VI. századi) sírok, amelyekben a nagyméretű aranyszarvasokat találták. A kosztromszkajai sírban állítólag a szarvasalak vaspajzson feküdt, így a kutatás azt a következtetést vonta le, hogy e szarvasok pajzsdíszek voltak. Ez az elgondolás egészen a legutóbbi időkig általánosan elfogadott volt. Nemrég azonban A. Alekseev (1996) az egykori ásatások történetének és dokumentációjának elemzésével kétségtelenné tette, hogy ezeken a régi ásatásokon a szarvasok és a párduc aranyból készült alakja nem pajzsdísz volt. Sokkal valószínűbb, hogy ezek a figurák a gorütoszt (íj- és nyíltartó) díszítették. Ezzel az új felismeréssel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy a magyar Fettich Nándor már 1934-es könyvében utalt arra, hogy a szkíta aranyszarvasok gorütoszt is díszíthettek.

URAY-KŐHALMI KATALIN: Csodaszarvas a tajgában
A Csodaszarvas II. kötetében "Az ősmagyarság etnikai tudata és a Csodaszarvas-monda" című cikkében Fodor István tárgyalta a szarvasvadászat, a madaras életfa és a ragadozó madárral küzdő patásállatok sztyeppei művészetben való ábrázolásának tudati hátterét. Jelen cikkben a szerzőnő mindezt kiegészíti azzal, hogy Szibéria erdőlakó evenki és török népeinek epikus költészetében ezeknek a motívumoknak nagyszámú párhuzama található, melyek megerősítik, hogy mind a szarvasvadászat és a ragadozó madártól megtámadott patásállat-jelenetek, mind a velük gyakran társuló madaras életfamotívumok kétségtelenül szoros kapcsolatban állnak e népek nemzetségi eredetmítoszaival.

MÁRTON ALFRÉD: Szakralitás és hatalom a türköknél
A szakirodalomban mindmáig elfogadott nézet Czeglédy Károly véleménye, miszerint a türk, illetve kazár eredetű szakrális kettős királyság létezett a honfoglalás (895) előtti magyar társadalomban. Czeglédy a magyarság esetében kazár adatokra építve rekonstruál szakrális kettős királyságot, mely kazár intézményt türk eredetűnek véli. A források alapos elemzése nyomán azonban azt láthatjuk, hogy bár a türk kagán hatalmának is volt szakrális jellege, a szakrális kettős fejedelemség intézménye nem állt fenn a türköknél. Következésképp a kazár szakrális kettős királyság nem lehet türk eredetű, hanem belső kazár fejlődés eredményeként jöhetett létre, amelyre a Kaukázus előterében élő népek hagyományai is hatással lehettek.

PETER B. GOLDEN: A kazár szakrális királyság
A kazár uralkodói dinasztia és a tulajdonképpeni kazár törzsek más etnikai eredetűek voltak, mint a kaganátus különféle alávetett népei. A kazár uralkodók a türk kagáni karizma örökösei voltak. Bár a szakrális uralom és a kettős királyság egyes vonásai megfigyelhetőek a türk és más belső-ázsiai nomád birodalmakban, a kagán csak Kazáriában vált szakralizált és tabukkal körülvett alakká. A kagán szerepének ez az átalakulása a IX. században az ors, vagyis a kagán hvárezmi iráni testőrségének, illetve a soraikból kikerülő miniszterek hatására alakulhatott ki.

KORDÉ ZOLTÁN: A székelység eredetéről
A tanulmány nem arra törekszik, hogy a sokat vitatott és rendkívül összetett székely eredetkérdés minden részletére megoldást kínáljon. A témakörből a szerző most három fontos problémakört emelt ki és vizsgált részletesen, az ellenvéleményekkel is vitatkozva. Az első a népnév kérdése, amelyről a szerző megállapítja, hogy az nem származhat 'határőr' (speculator, custos) vagy 'lövő, íjász' (sagittarius) jelentésű korai magyar foglalkozásnévből, hanem - több más kutatóhoz hasonlóan - a volgai bolgár .szk.l törzs nevével egyezteti, azt megállapítva, hogy az etimológiai nehézségek ellenére még mindig ezt a megoldást lehet leginkább érvekkel alátámasztani. A második problémakört a legősibb székely hagyományanyag vizsgálata képezi. A szerző - megint csak az eltérő véleményekre is válaszolva - arra a következtetésre jut, hogy a székelyek nem rendelkeztek sem eredeti, sem fiktív, mesterségesen kialakított Attilához vagy a hunokhoz fűződő hagyománnyal. Eredeti tradíciójuk a keleti, hvárezmi származású Aba nemzetséghez és annak Csaba nevű tagjához fűzödött. Ezt a XIII. századi magyar krónikások - elsősorban Anonymus és Kézai Simon - belefűzték a jórészt általuk kialakított magyar hun hagyományba, így jött létre a székelyek hun származásáról szóló monda. Ezután következik a csatlakozás kérdésköre, amellyel kapcsolatban a szerző annak a véleményének ad hangot, hogy a székelyek a kabarok kötelékén belül csatlakoztak a magyarsághoz, valamikor a IX. század közepén. Bíborbanszületett Konstantín bizánci császár munkájából tudjuk, hogy a kabarok a magyarok katonai segédnépévé váltak. Három törzsük volt és egy fejedelmük, de alá voltak rendelve a magyar törzsszövetségnek. A székelyek lehettek a kabarok vezértörzse, közülük kerülhetett ki a kabar fejedelmi család, az Abák. Idők során a másik két kabar törzs is felvette a vezértörzs székely nevét, így a magyar államalapítás során, amikor felbomlott a törzsi rendszer, a kabarok megváltozott néven (székelyek) és szervezeti keretek között folytatták életüket, de feladatuk ugyanaz volt, mint korábban: határvédelmi és katonai szolgálatokat teljesítettek a Magyar Királyságban.

TÓTH ENDRE: Sacer Mons. Szakrális helyek a magyarság kereszténység felvétele előtti vallásosságában
A hegyet, amelyen a pannonhalmi bencés apátság épült, a középkortól máig Mons Sacernek hívják. Tanulmányában a szerző a "Szenthegy" megjelölés eredetét keresi. A keresztény vallásban nincsenek szent hegyek (a szokásos helynévadás: valamelyik szentnek a hegye, pl. mons Sancti Martini). A hely Mons Sacer neve már a XI. században előfordul. Ezért nem lehet arra gondolni, hogy a bencés monasterium alapítása után rövidesen, a szerzetesek miatt, átvitt értelemben kapta a hegy a nevét. A szerencsére nagy számban fennmaradt oklevelek (és korai elbeszélő források) vizsgálatából következik, hogy a Mons Sacer megjelölés kezdetben független volt a bencés apátságtól, és magának a hegynek volt a neve. Az elnevezés nem köthető a keresztény valláshoz, hanem a kereszténység felvételénél korábbi eredetű: a "szent" minősítés a hely pogány, szakrális jelentőségét tanúsítja. Ennek a pogány szakralitásnak a XI. századra azonban még annyi nyoma maradt, hogy I. László király a Mons Sacerhez (azaz a bencés apátsághoz), Kálmán király pedig a Tarcal hegyhez hívta össze az ország előkelőit törvényhozásra: a hegyeknek a gyülekező hely szerepe a kora Árpád-korban még megmaradt. Az ország legkorábbi bencés apátsága helyét alighanem éppen a régi pogány kultuszhely közömbösítése miatt választották ki.

SZAKÁCS BÉLA ZSOLT: Szent László a XIV. századi kódexfestészetben
Szent László életét és legendáját két középkori képsorozat mutatta be részletesebben az Anjou-kori Magyarországon. Az egyik a Magyar Anjou Legendárium a XIV. század második negyedéből, melyben a szent életét 24 képen örökítették meg. A képi elbeszélés jórészt az írott legendán alapul, de néhány esetben ezt kiegészítették krónikás forrásokra visszavezethető történettel. A másik képi forrás a Képes Krónika (1360 k.). A Szent Lászlóról szóló részeket gazdagon illusztrálták, összesen 17 képpel. A sorozat a csodás epizódokat emeli ki, és olyan rendkívüli eseményeket is bemutat, amelyek a krónika szövegéből hiányoznak. Így tehát a legendárium és a krónika illusztrációi mintegy közelednek egymás felé, ideális kompromisszumban egyesítve Szent László alakjának világi és szakrális vonásait, ezáltal megteremtve egy rendkívül hatásos eszményképet, az athleta patriaet, ami a magyarországi Anjouk számára igen hatékony legitimációs eszköznek bizonyult.

SZABADOS GYÖRGY: Korai történelmünk szemlélete a XVIII. század végéig
A magyar történelem kezdeteiről való tudatos, sőt kritikus gondolkodás már historiográfiánk legkorábbi szakaszában is érvényesült. Az áttekintés kiinduló pontja a XI. század második felében megszülető krónikás műveltség, az innen tovább vezető út a tudományos magyar történetírás XVIII. század végi létrejöttéhez vezet. Korai történelmünk szemléletének nyomon követése ugyanakkor nem jelenti az őstörténet-kutatás historiográfiáját, mivel csak a kezdetek és az újrakezdések ábrázolásának fejlődését tárgyalja. Középkori történetírásunk Attila, Álmos és Árpád alakjára összpontosítva érzékelteti egy-egy sorsforduló beköszöntét. Krónikáink két részre osztották pogány kori történelmünket, egy hun és egy magyar fejezetre. Előbbi Attila király nagyságát hangsúlyozta, utóbbinak két hőse Attila leszármazottja volt, Álmos és annak fia, Árpád. A középkor végi humanista történetíró, Antonio Bonfini illesztette be az avarokat a hunok és a magyarok közé. Az általa kidolgozott hármas hun-avar-magyar gondolat folyamatosan megújuló formában, egyre több forrásadattal gazdagodva az 1700-as évek végéig meghatározta az őstörténetről nyerhető műveltséget. Csakhogy Anonymus több mint fél évezreden keresztül lappangó Gesta Hungarorumának felfedezése és első kiadása (1746) radikális szemléletváltáshoz vezetett. A hun és az avar periódus jelentősége háttérbe szorult, és a figyelem a folyamatos Kárpát-medencei történelemre irányult. Ez a váltás a két legnagyobb jezsuita tudós, Pray György és Katona István életművén keresztül mérhető le.

VOIGT VILMOS: A csudaszarvas
Valószínűleg 1926 elején jelent meg Budapesten P. Ábrahám Ernőnek az ifjúság számára írt magyar történelmi áttekintése, A csudaszarvas. Tartalma az őstörténettől (pontosabban a hun-magyar történettől) egészen az első világháború utáni helyzetre való utalásig terjed. Romantikus tablókban mutat be látványos jeleneteket, amelyeket egy Árva nevű királyfi lát, akit korszakról korszakra Tüzes nevű táltos lova röpít. Több jelenetben feltűnik a csodaszarvas (itt "csudaszarvas" néven nevezve), és nemcsak az új hazába vezető utat mutatja, hanem a "váci egyházalapítás" történetében is megjelenik, és az egészen modern korig viszi el a könyv hősét. Igen gazdag a mű illusztrációja: lapdíszítések, iniciálék és a magyar történelem főbb jeleneteit bemutató egész oldalas képek. Ezek a kor nevezetes, sokoldalú grafikusának, Jaschik Álmosnak a műhelyében készültek. A kötethez a kor egyik legismertebb magyar politikusa, Apponyi Albert írt előszót. Ebből és a szövegek, valamint az illusztrációk gondosabb áttekintéséből kiderül, hogy a mű legitimista célzatú, egy "távol élő ifjú" számára készült, aki megkapta az első, kézzel festett példányt. Ő az akkor már elhunyt utolsó magyar Habsburg király, IV. Károly fia: a trón reménybeli várományosa, Ottó királyfi. A cikk bemutatja a megfogalmazásában és ikonográfiájában sokrétű és tanulságos munkát, az írót és az illusztrációk tervezőjét. Mind a szöveg, mind a képek tüzetes vizsgálata a könyv tervezésének és elkészültének több fázisát is érzékelteti. Egyébként A csudaszarvas egyike a magyar irodalomban és művészetben megszokott "csodaszarvas"-variánsoknak. Érdekes módon azonban az utókor előtt voltaképpen ismeretlen maradt. A sokrétű szöveg, tartalmi és ikonográfiai kérdések bemutatása azért tanulságos, mivel a magyar őstörténet és történelem közismert sztereotípiáit képviseli.

Könyvismertetés

SZABADOS GYÖRGY: Szabálytalan széljegyzetek Vásáry István új könyvéhez (Vásáry István: Magyar őshazák és magyar őstörténészek. Budapest, Balassi Kiadó, 2008)
Vásáry István turkológus professzor 13 tanulmányát és cikkét gyűjtötte össze. Írásai egyfelől a magyar őshazákról, másfelől a korai magyar történelem XVII-XIX. században élt kutatóiról szól, különös tekintettel két jezsuita, Cseles Márton és Pray György érdemeire. Vásáry eme fontos tanulmánykötete az eredeti írások naprakész, javított változatát tartalmazza.

Viták és vélemények

BASKI IMRE: Madijar: magyar eredetű néptöredék a kazakoknál?
A turkológus szerző tanulmánya a hazai szakirodalomban elsőként összegzi a feltételezett madijar-magyar rokonság bizonyítékait. A madijar eredetmondák tanúsága és a vérrokonságot bizonyító genetikai vizsgálat eredménye mellett e bizonyítékok között fontos szerepet tölt be a kazak madijar nemzetségnév és a magyar népnév látszólagos azonossága. A szerző kimutatja, hogy a "madijar törzs" meghatározást megalapozatlanul használják a "madijar nemzetség" megnevezés helyett, s így a "kurultaj", azaz "törzsek gyűlése" kifejezés magyar szempontból anakronisztikus, kazak szempontból pedig nem felel meg a valóságnak. A perzsa, mongol és török történeti források sem támasztják alá a madijar-magyar azonosságot, ugyanakkor a kazak eredetmondákban és genealógiai táblákon szerepelnek az egymással rokon madijar, aldijar és hudijar nemzetségek, amelyeknek neve a török nyelvekben arab-perzsa személynevekből ered, és egyöntetűen az iszlám vallással kapcsolatos. Az ilyen nevek a rímelő vagy relációs névtípushoz tartoznak, amelynek a máig tartó használata a törökben, s azon belül a kazakban is kimutatható. Számos kazak és rokon nyelvi példa igazolja, hogy a madijar név a Muhammad-i-yar 'Mohamed barátja, követője' jelentésű névből alakult ki sorozatos rövidülések eredményeként, s ezért a magyar népnévvel semmiképp sem hozható kapcsolatba, s így a madijar-magyar rokonság bizonyítéka sem lehet.

KARA GYÖRGY: Ítélet egy mongol-magyar balítéletről (Ucsiraltu: A hun nyelv szavai. Budapest, Napkút Kiadó, 2008)
A szerző kritikai észrevételeket fogalmaz meg a kínai Belső-Mongol Egyetem tanárának, Ucsiraltunak magyar fordításban kiadott tanulmányairól. Az arhorcsin mongol nemzetiségű kutató kínai forrásokban fennmaradt hiungnu szórványemlékeket kísérel meg értelmezni, azt állítván, hogy a hiungnu nyelv mongol lett volna.

Népművészet

ABKAROVITS ENDRE: Hagyományok és változások Korondon. Beszélgetés Páll Antalnéval
Az erdélyi Korond faluban több mint 200 család él fazekalásból vagy az edényekkel kapcsolatos kereskedelemből. Mégis kevesen vannak köztük, akik nemcsak a turisták igényeit akarják kiszolgálni, hanem életben akarják tartani ősi hagyományaikat. Nem is annyira magáét a faluét, hiszen Korond a múlt század közepéig főként mázatlan, használati edényeiről volt ismert. Sokkal inkább a székelyföldi kerámiáét, amit ma már mindenki a korondival azonosít, jóllehet az sokkal inkább volt jellemző Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely stb. fazekasságára. A több száz éves székely motívumok és színvilág egyik első korondi képviselője volt id. Páll Antal, aki Magyarországon is a legismertebb korondi fazekasnak számított. A kilencvenes években bekövetkezett halála óta felesége, Páll Antalné Kovács Róza tovább folytatja az edények díszítését, melyeket férje után előbb egy rokona, újabban fia, ifj. Páll Antal formáz. A beszélgetés során szó esik a korondi és a székelyföldi fazekasság múltjáról, a Páll család szerepéről, a férfiak és nők közötti munkamegosztásról, a falusi élet változásairól.

SZEMADÁM GYÖRGY: A magyar népi kultúra elemeinek megjelenése animációs filmművészetünkben
A magyar "rajzfilm" - ami a téma pontosítása miatt inkább magyar animációs filmművészetnek nevezhető - elmúlt ötvenkét éve történetében sajátosnak mondható és igen figyelemreméltó vonulat reflektál valamiképpen a magyar népi kultúra egyes elemeire, motívumaira, illetve hatásaira. Sok olyan mű született ezen évtizedek alatt, amely témaválasztásában, formavilágában, zenei szerkezetében vagy esetleg más - áttételes - módon kötődik azon hagyományokhoz, amelyeket népi kultúrának, népművészetnek, másként fogalmazva folklorisztikus típusú művészetnek nevezünk.


Zenészportré

ABKAROVITS ENDRE: A táncháztól a népzenekutatásig. Beszélgetés Jánosi Andrással
Jánosi András már a szülői házból hozta magával a népzene, néptánc szeretetét. 1972-ben kezdődött el a "táncházmozgalom" néven ismert népzenei és néptánc-megújulás Magyarországon, ami azt jelentette, hogy a falvakban lassan eltűnőben levő népi kultúrát, elsősorban egyetemista fiatalok, városi környezetbe ültették át, s az ifjúság népszerű szórakozási formájává tették. Jánosi András előbb táncosként volt lelkes látogatója a táncházaknak, sőt együttesekben is táncolt, de a népzene hangzása is korán megérintette, s 1974-től már az erdélyi Székre járt azt kutatni. Megalakította saját együttesét, ami - ugyan változó összetétellel, de - a mai napig működik. Korábbi hegedűtanulmányai és állandó önképzése segítették abban, hogy hamarosan zenetörténeti kutatásokba kezdhetett. Tanulmányozta Liszt és Bartók zenéjének népzenei gyökereit, a XVIII. és XIX. század táncmuzsikáját. Kutatásainak eredményei a nyolcvanas évektől zene formájában, együttese előadásában, hanglemezeken is megjelentek. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán oktat.


Népzene

KISS FERENC: Az utóbbi évek terméséből. Válogatás 2006-2008 népzenei és világzenei kiadványaiból. A népzenei anyagok kiadásával is foglalkozó zenész és egyben zeneszerző pár mondatos ismertetőt írt 13 kiválasztott CD-ről és DVD-ről, felsorolva az előadókat és megadva a lemezek diszkográfiai adatait is.

Szerzőinkről
Angol nyelvű tartalomjegyzék (Contents)
Képtáblák

Vissza